Az összetételét tekintve, lenolajat, gyantát, valamint méhviaszt tartalmaz, tehát nem a vízbázisú anyagok családjába tartozik. Az olajfesték hígítása általában terpentinnel vagy gyantával kerül kivitelezésre. Az előnyei közé tartozik, hogy a felhasználásával készült képek rendkívül tartósak.
Számos évszázadokkal ezelőtt festett képet vehet szemügyre a kiállításokon és a múzeumokban, amelyek ragyogásukkal elkápráztatják az érdeklődőket. Tökéletesen megfelel apró részletek kidolgozására, illetve a fény, az árnyék és a különböző kontrasztok megjelenítésére a vásznon. Az olajfesték mellett szól többek között az is, hogy jól keverhető más árnyalatokkal. A fény még több rétegen keresztül is gyönyörűen visszaverődik.
A száradási ideje kimondottan hosszú, ami lehetővé teszi, hogy nap mint nap korrigáljon a festményen. A folyamat 6-12 hónapon keresztül is tarthat, környezettől függően. Érdekességként meg kell említeni, hogy az olajfesték korai elődeit már a XV. században elkezdte alkalmazni Jan van Eyck.